Rólunk

Misszió, küldetés

A szakértelmünk által olyan mozgásformákat biztosítunk, mely támogatja az egészség megőrzését vagy visszanyerését és a folyamatos fejlődést. Mindezt egy vidám, motiváló közösségben.

Vízió, jövőkép

Csoportos- és személyi edzésekkel, közösségi programokkal, életmód tanácsadással mutatjuk az utat azoknak, akiknek van bátorsága megmozdulni, hogy elérjék egyéni céljaikat a jól-létük terén.

Bemutatkozásaink:

Tóth Gábor, vezető edző:

Sport háttér:

Gyerekkorom óta a mozgás a mindenem. Ezt igyekszem átadni a gyerekeimnek, unokaöcséimnek is.

Óvodás koromban tanultam meg úszni. A szüleimmel kezdtem teniszezni.

Az MTK-ban kajakoztam, saját hajóval manapság is rendszeresen evezek, túrákat szervezek, -vezetek, evezést oktatok.

Az iskolai kézilabda csapattal a kerületi bajnokságban előkelő helyezést értünk el.

1993-óta repülök siklóernyővel (gyalog, motorral, csörlőzéssel, tandem pilótaként is.)

Egyéb sportok, melyeket több, kevesebb rendszerességgel űzök: windsurf, teremfoci, ping-pong, sí, snowboard, wakeboard, túrázás kenuval.

Telente oktatom a sízést kezdőknek, három magyar és három szlovák síterepen.

Munkám és családtagjaim révén, éveken keresztül szoros kapcsolatot ápoltam maratonista- és ultrafutókkal. Csapattag voltam kerékpáros kísérőként, versenyeken frissítettem, egyéb munkákat bíztak rám.

Rendszeresen kerékpárral, rollerrel, gördeszkával közlekedek.

Az egyik leghíresebb magyar vitorlázó gyerektáborában szárazföldi edzéseket tartottam a gyerekeknek, és a vitorlás oktató munkáját segítettem a vízen.

Közben 2011 környékén belekóstoltam a fitness termek világába, és itt ragadtam. Az összegyűjtött tudásmorzsákból segítettem családtagoknak. Később ismerősök ismerősei is megkerestek, és ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy, ha ebben piacképes tudás lehet, “legalizálni” kellene.

Így kerültem egy ilyen témájú képzésre, mely ráébresztett, hogy rengeteget kell még tanulnom.

Csoportos és személyi edzéseket is tartok. Jellemzően funkcionális eszközöket alkalmazok.
Szeretem a függesztő hevedereket (TRX), használok instabil eszközöket, kettlebell-t, gumis eszközöket.

A két főképzésem és pár ráépülő oktatás után is rendszeresen eljárok pl. más edzők óráira, hogy tanuljak tőlük is. Évente 2-4 szakmai könyvvel is bővítem, frissítem a tudásom, akár edzéselméleti, táplálkozási vonalon.

Az elmúlt években 40 teremben tartottam állandó órákat vagy helyettesítettem edzéseken, valamint egyéb sport-, illetve céges-rendezvényen kértek fel óratartásra, köztük a 2022-es Spar maraton egyik betétfutama kapcsán.

---

Faragó Erika, jógaoktató

A jógás múltam és jelenem

Sziasztok!

Faragó Erika vagyok, 45 éves, van egy 12 éves kislányom. Bíróságon dolgozom, ülőmunkát végzek. Kifejezetten mozgásszegény életmódot folytattam gyerekkoromban. Sportokban nem jeleskedtem, nem volt helyes testtudatom, a labdajátékokban ügyetlen voltam.

A mozgásszegény életmód, a helytelen testtartás, a nem megfelelő ülőalkalmatosság a gyerekszobámban elég hamar leképződött a testemben, gerincferdülést okozva. 10-12 éves koromtól rendszeresen becsípődött a derekam, amit saját nyújtó gyakorlatokkal tudtam elmulasztani. Sokat figyeltem a testérzeteket és ösztönösen kezdtem olyan gyakorlatokat végezni, amik segítettek, jót tettek nekem. Akkor még nem tudtam, hogy ilyenfajta ismeretek nélkül, de jógagyakorlatokat végeztem. Úgy gondoltam, hogy a hajlékonyság a kulcs, ezért rengeteget nyújtottam, tetszettek a cirkuszi guminő-mutatványok, azokat próbáltam leutánozni. Sajnos a gerincfájdalom, és a rendszeres becsípődés pubertás koromra visszajött, és velem is maradt 30 éves koromig. Könyvből tanult ismeretek alapján végeztem otthon mélyizomtornát, Callanetics-et, ami rövid időre enyhülést okozott.

Egy kollégámtól hallottam ez időben a jógáról, amiről korábban semmi fogalmam nem volt, majd 2008-ban kezembe nyomtak egy szórólapot, amin egy galambpózban (Ékapáda Rádzsakapótászana) fotózott nőt láttam, erős indíttatást érezve, hogy ezt a gyakorlatot nekem meg kell csinálnom. Így mentem el az Atma Center első Agni jógaórájára, amit 36 fokos melegben gyakoroltunk másfél órán keresztül. A gyakorlatok nem voltak bonyolultak, de nagy koncentráció és kitartás kellett hozzájuk, ám a gyakorlás végén úgy éreztem, újjászülettem, megérkeztem.

Ez a mozgásforma volt az, amit kerestem. Ráismertem a gyerekkori nyújtásaimra és örömmel töltött el, hogy egy olyan rendszer volt a gyakorlatok között, ami a teljes testet átmozgatja, felfrissíti, erősíti. Nem kellett három hónap, heti egy gyakorlással végleg búcsút mondtam a derékfájásnak, de a gerincferdülésnek is. Lelkes gyakorlóvá váltam, a jóga hatására nagyon könnyen, 2 és fél óra alatt szültem meg a kislányomat, és a szülés után is folytattam a gyakorlást. Később belekóstoltam az Ashtanga jóga első sorozatába, ami nagy kihívást jelentett a testemnek. Úgy gondoltam, hogy ez az a jógatípus, ami a legjobban formálja a testet, ami feszegeti a testi határokat, ami számomra mindig a vágyott kihívások közé tartozott. A gyakorlások során azonban nem fejlődtem. Sokat sérültem, gyakran kellett félbeszakítanom a gyakorlást, rehabilitálódni. Azt gondoltam, hogy csak úgy tudok fejlődni, ha mélyebb aspektusait is megismerem az ashtanga jóga első sorozatának, ezért beiratkoztam az Atma Center által indított 200 órás ashtanga jóga oktatói képzésre. Nem készültem oktatónak, a felvételin ezt ki is fejeztem, mert nem éreztem alkalmasnak magam az oktatásra, kevertem az oldalakat, nehezemre esett instruálni, egyszerűen a tudásra szomjaztam, és jobban meg szerettem volna érteni a testem működését anatómiai szempontból. A képzésen mégis nagyobb érdeklődéssel kötött le a jógafilozófia része, mint az anatómia. A vizsgákat letettem, de az utolsó, egy jógaórát élesben bemutató feladatot nem vállaltam be, így nem lettem ashtanga jóga oktató. Az ashtanga sorozat gyakorlása során szerzett tapasztalatim megmutatták, hogy a nagyon akarás ellentétes az ahimszá (erőszakmentesség) elvével. Úgy éreztem, nem ez az utam. Ha a saját testem nem alkalmas erre a sorozatra, hogy tudnám ezt másnak tanítani? Ettől függetlenül lelkesen gyakoroltam tovább, de ezúttal már a vinyásza flow órákra kezdtem járni, ami jóval könnyedebb, dinamikus, de mégis lágy mozdulatokat összekötő irányzat, aminek azóta is szerelmese vagyok. Az Atma Center mellett másfél-két évig látogattam az Ashtanga jóga alapítvány jógatermét, ahol B.K.S Ilyengar elvei mentén gyakorolhattam a jógát. Az Iyengar jóga irányelvei szerint az előrehaladás inkább lassú, mint gyors kell, hogy legyen, a legfontosabb arra ügyelni, hogy a gyakorló ne sérüljön meg. A gyakorlatok olyan precíz kivitelezését tanultam meg ott, ami sokat javított az általános gyakorlásomon. A Covid járvány azonban nagy átalakulásokat hozott a jógagyakorlásom terén. Az otthoni gyakorlás nem okozott örömöt, az Atma Center bezárásával eltávolodtam a jógától.

A lakóhelyemhez közel találtam rá az Andrássy Fitnessre. Ekkor már éreztem, hogy a testem szempontjából 40 év felett nélkülözhetetlen az izomépítés, így ebbe az irányba kezdtem kalandozni. Gábor, az edzőterem vezetője kért meg, hogy csináljak nyújtás órákat, miután elmondtam neki a jógás múltamat. Meglepett, hogy a sors nem hagyja, hogy elengedjem a jógát. Nagyon félve, de elvállaltam és elkezdtem közös jógagykorlást végezni az edzőtársaimmal.

Ott szembesültem vele, hogy az immár erősebb testemmel nagyobb lett a mozgástartományom, könnyebbé, mélyebbé vált az előrehajlás, nem sérültem úgy, mint korábban, így a két mozgásformát ötvözve jó eredményeket, kifejezetten előrehaladást értem el magam és a vendégeim részéről is. Egy elfogadó, baráti közegben bátrabbak lettek az instrukcióim, kevésbé kevertem az oldalakat, magabiztosabban tartottam az órákat, mint korábban, az oktató képzés gyakorlati órái során.

A vendégeim különböző korosztályból való, többnyire ülőmunkát végző emberek, akiknek más-más testi problémájuk van, különféle alkatuk, van 60 éven felüli futóvendégem, akinek kezdetben a guggolás is kihívást jelentett (persze azóta már egyáltalán nem).

Megértettem, hogy a saját testemből merített tapasztalataim és a tudás, amit az ashtanga jóga oktató képzésen szereztem, kevés ahhoz, hogy hatékonyan segítsek a különböző testi adottságú és korú vendégeimnek. Hiányzott egy rendszer, aminek a mentén jól tarthatok órát, így jelentkeztem Baktai Ádám hatha jóga oktatói képzésére. Az itt szerzett ismeretek minden elvárásomat felülmúlták. Ráébredtem, hogy a hatha jóga nem csupán testi szinten tesz erőssé és ellenállóvá, hanem beilleszthető más jógairányzatokba, így az általam nagyon szeretett vinyásza flow gyakorlásba is. A képzésen olyan alapelveket tanultam például, hogy ászana és upászana gyakorlása esetén az erőteljes gyakorlat után mindig könnyebb ellentétgyakorlatot kell csinálni, vagy hogy megváltozott egészségi állapotú vendégek milyen mozgást végezhetnek, és mi az, amit nem.

Számtalan mankót, útmutatást kaptam, hogy jól végezzem a munkám, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok. Sokat morfondíroztam azon, hogy a képességeim és jelenlegi tudásom elegendő-e ahhoz, hogy órákat tartsak. Felszabadító volt az a mondat, ami első alkalommal hangzott el Ádámtól: az taníthat, aki valamivel előrébb van a tanítványainál, és aki sosem hagyja abba a tanulást. Ezen irányelv szerint szeretném folytatni a tevékenységem.

Milyen órára számíthatsz, ha betérsz hozzám?

Hatha flow – áramoljunk a jóga szárnyán

Számomra az elmét megzabolázni a világ egyik legnehezebb dolga. Csak tudatos figyelemmel nem megy (ne gondolj a rózsaszín elefántra). Minél jobban törekszem a koncentrációra, annál nehezebben tudom azt megvalósítani. Számomra az elmém kordában tartásához a legjobb eszköz az volt, ha különféle módszerekkel a lehető legjobban lekötöm azt.

Amikor egy vendég belép a jógaórára, többféle igény merülhet fel benne. Mindenekelőtt kint szeretné hagyni a külvilágot, egy időre elfelejteni a problémáit, ugyanakkor gyógyírt keres a meglévőkre, legyen az testi tünet, vagy szellemi szükséglet, és szeretné úgy eltölteni azt, hogy a mozgás számára jó érzéssel töltse el, ugyanakkor ne legyen annyira egyértelmű vagy egyszerű, hogy az elméjébe bekúszhassanak a kinti dolgok. A gondolatok hihetetlen sebességgel cikáznak az elménkben, aminek nagy része vagy negatív, vagy repetitív, de ritkán megoldásorientált. A szellemi felfrissüléshez néha az is elég, ha egy ideig mellőzzük ezeket a hasztalan gondolatokat. Az ászanák gyakorlása egy jól vezetett órán ehhez nagyon sokat hozzátehet. Épp ezért célom, hogy a jógaórák felépítése során a tudatosság és a praktikum mellett a gyakorlás örömteli, kikapcsoló és szellemileg felfrissítő legyen.

A gyakorlások elején komoly figyelmet fordítunk a bemelegítésre, mely során a test ébredezik, az agy az idegrendszeren keresztül jeleket küld az izmok felé, azok mozgása beindul, és felkészül az intenzívebb terhelésre. Alapos átmozgatás hiányában a szervezet stresszként reagál a megerőltetőbb ászanák végzésére, ami sérüléshez vezethet. A bemelegítés a legjobb eszköz arra, hogy az agyunk, idegrendszerünk kapcsolatot teremtsen az izmainkkal.

A jóga egy természetes folyamat, viszont azt, hogy hogyan megy végbe, azt meg kell tapasztalni, így jutunk el a megértésig. Mozgásunk során ezért befelé szemlélődünk, érezzük a testünk reakcióit, megfigyeljük, hogy az adott pillanatban milyen állapotban van, mit engedhet meg magának. Mindig az izmaink saját mozgástartományán belül végezzük a gyakorlatokat. Ami azt jelenti, hogy sosem erőszakoljuk meg magunkat passzív nyújtásokkal, nem erőltetjük bele magunkat olyan testtartásba, amire a testünk önmagától nem áll készen. Mindannyian más és más struktúrával és testalkattal rendelkezünk, amihez hozzátehet a holdciklus, az adott napszak, testünk-lelkünk aktuális állapota. Éppen ezért a hatékony gyakorlás érdekében a gyakorlásunkat fokozatosan építünk fel. A cél sosem egy lehetetlen ászana kivitelezése, hanem az, hogy a jógát természetes módon, saját testünkben úgy tapasztaljuk meg, hogy közben komfortosan érezzük magunkat az adott pózban. Az ászana könnyített változatának készségszintű elsajátítása után léphetünk egy következő szintre. A szervezetünk úgy lett felépítve, hogy képes legyen a regenerálódásra. Az optimális eredmény eléréséhez ezért egy-egy ászana kitartását 10-20 másodpercen keresztül végezzük. Az ászanában nincs fájdalom, diszkomfort-érzet, a légzés áramló, egyenletes és akadálymentes.

Tapasztalatom szerint a statikus ászanák egymás utáni gyakorlása közé illesztett dinamikus átvezető gyakorlatok, mint például a napüdvözlet elemeire épülő vinyásza harmonizálja, szimmetriába teszi a testet. A felfelé és lefelé néző kutya egymásutánja a gerincoszlopot és a hasi szerveket két irányban masszírozza át. Felfele néző kutyánál a mellkas megnyílik, miközben a csigolyák hátsó része préselődik, így az elhasznált vér arról a területről kifelé tódul. Lefelé néző kutyánál beáramlik a kipréselt részekből a friss vér, megtöltődik a test pránával, s mivel ebben a fordított pózban a szívünk az agyunk fölé kerül, az agy vérkeringése is fokozódik. „Jógi, ne végezd az ászanákat vinyásza nélkül!” (Vámana Risi)

A koncentráció feltétlenül szükséges az elme megzabolázásához. Onnantól, hogy a gyakorló ismerni kezdi a statikus ászanához vezető utat, rés nyílhat a rögzített figyelem pajzsán. Ezért szeretem dinamikus mozdulatokkal összefonni a statikus ászanákat mindig változó sorrendben, kreatív kötések, átvezetések útján, de szem előtt tartva a hatha jóga alapelveit. Egy-egy ászana gyakran csak a következő mozdulat kiindulópontja. A váltakozó ütem, a váratlan, impulzív megoldások arra késztetik az elmét, hogy teljes figyelemmel kövesse a gyakorlást. Gyakran több, 5-6 ászanából álló sorozatot végzek/végeztetek először a jobb oldalon, majd a sorrendet lekövetve ismételtetem meg a bal oldalon is (átkötés – statikus ászana – átkötés statikus ászana). Előfordul, hogy egy-egy statikus ászana előtt átmozgató gyakorlatokat csinálunk a végtagokkal, hogy az ízületek megszokják majd az adott ászanában történő kitartást (csípő- vagy vállkörzések például). Ezekkel az átmozgtásokkal a gyakorló érzékeli az adott ízület állapotát, mozgástartományát, felismeri, hogy meddig mehet el a nyújtásban, hol akadozik a mozgás, hol vannak beszűkülések, gátak. A statikus ászana fölvétele lassú, óvatos folyamat. A légzés feloldja a görcsöket, segít az ászanában történő elmélyülésben, enyhíti a test fáradtságát és masszírozza a belső szerveket. A légzés megtartására folyamatosan figyelmeztetem a gyakorlókat. A fókuszpont (distri) rögzítése különös részre a gyakorlásnak. Amint rögzül a szemmozgás, megállnak a gondolatok (próbálj egy pontra rögzített tekintettel elgondolkodni valamin, nem fog sikerülni). A distri hatására a koncentráció megerősödik, a gyakorlás elmélyül.

A „flow” áramlást jelent, az egyik ászanából a másikba irányított légzés és mozgás kíséretében „áramlunk” át, melyek összehangolása által jön létre az elme lecsendesítése, a mozgásban rejlő meditáció, miközben ez az áramló mozgás fokozza az erőt és állóképességet, melyet a nyugati életmód miatt veszítettünk el.

Nincs két egyforma óra. Ha kéred, szívesen koncentrálok egy adott problémára, ami gondot okoz a mozgásod terén. Tehát kívánságműsor mindig van. Előfordul, hogy szimultán végzünk gyakorlatokat, ha valakinek a gyakorlatok mélyebb megélésére, vagy időre lenne szüksége az ászanákban való elmélyülésben, bizonyos gyakorlatokat tovább tartunk ki, míg a csapat másik fele közben dinamikus mozgásokat végez. Az óra végén mentálisan egész biztos felfrissülten fogsz távozni, még ha néha az izzadtság nyomot is hagy a ruhádon.